1. - A baleset

Hát akkor mindenkit köszöntök az új blogom első részénél. Remélhetőleg mindenkinek tetszeni fog, és ugyanolyan kedves megjegyzéseket kapok mint a másiknál. A 10 kommentes szabályt szeretném itt is megtartani, de nem fogom minden bejegyzés elé kiírkálni, szóval arra figyeljetek légyszives :) puszi: réku

*2010 szeptember*
Minden egy őszi napon kezdődött, mikor a középiskolás tanulmányaim második évét kezdtem. Ugyanúgy kezdődött mint minden átlagos tanítási nap. A tanévnyitóról hazaérve ledobtam magam a nappaliba, egyedül voltam otthon. A szüleim 4 éves koromban elváltak. Anyukám Olaszországban volt éppen akkor valami konferencián, Apukám meg Londonba költözött a válás után. Kis idő után gondoltam csinálok valami kaját. A pizzára jutott a választás... Talán mert az ment a legjobban és az volt abban a pillanatban a legegyszerűbb is. Bekapcsoltam a sütőt melegedni míg összedobtam az alapot, majd a sületlen tésztát a feltéttel beraktam a sütőbe. Amíg a pizza kész nem lett kimentem a kertbe kicsit. Szép idő volt, süttettem magam a napon, majd megéreztem az illatokat. Vissza is siettem gyorsan, kivettem az ínycsiklandozó illatú finomságot és neki is láttam enni. Miután végeztem csöngettek. A postás volt, hozta a napi leveleket meg ilyesmit. Miután azokat átvettem ismét a kertben kötöttem ki, gondoltam rágyújtok egy cigarettára. A doboz kint volt a kerti asztalon, de persze a gyújtót bent hagytam a konyhában.
Azt tudni illik, hogy a szüleim is dohányoznak, de arról nem tudtak hogy én is. Az egyik fiók televolt öngyújtóval. Mivel fogalmam sem volt melyik működik és melyik nem elkezdtem őket próbálgatni. A 3. környékén érdekes szag csapta meg az orrom, de úgy gondoltam hogy a gyújtóból jön csak. A 4. gyújtó működött és amint fellobbant a láng a konyha berobbant. A testem égett, vagyis a ruha rajtam. Gyorsan felkaptam egy törlőkendőt a fejem köré csavartam majd kirohantam a házból. Nem láttam semmit, a tűz az arcomat égette rendesen. Amint kiértem a lakásból összeestem. Ledobtam magamról az égő ruhadarabokat, majd az arcomat kezdtem el csapkodni egy textildarabbal, aztán csípő, maró érzés járta át az egész testem. Nem láttam semmit, csak kiabáltam, majd a mentő hangját hallottam. Éreztem ahogy két erős kéz felemelt és felraktak valószínűleg egy hordágyra tett, majd az orvosi rendelő jellegzetes szagát éreztem. Hirtelen elkezdtem rázkódni és ráeszméltem, hogy a mentőautóban vagyok. A testemet továbbra is az égető fájdalom uralta. A kiabálást nem voltam képes abbahagyni. A szemem előtt még mindig teljesen sötét volt. Az autó rázkódott egy hatalmasat, majd elvesztettem az eszméletemet.

~*~

- Molly, ébredj fel kérlek! - hallottam Anyu hangját.
- Mi történt? - mondtam halkan. Próbáltam kinyitni a szemem de nembírtam. Azonnal odakaptam, mire egy ismeretlen hang szólalt meg.
- Ne nyúljon hozzá.
- Ki az? Miért ne? - kérdeztem ijedten.
- Megsérült a szeme, nem tudjuk mi lesz vele. Két nap múlva vesszük le a kötést, addig nem tudjuk hogyan tovább.
- Ő az orvosod. Emlékszel valamire? - szólalt meg Anya ismét.
- Berobbant a konyha. Égett a testem, kiszaladtam, elestem, beraktak a mentőautóba és onnantól semmi. - hadartam. - A lakás egyben van? Nem lett komoly baj otthon ugye?
- Az most lényegtelen, a biztosító állja. Az a lényeg, hogy Te jobban leszel-e. - nyugtatgatott Anya. - A ruhádnak köszönhetően nem égtél meg komolyabban. Csak az arcod, azon is főképp a szemed sérült.
- Bárcsak éreznék is valamit...
- A fájdalomcsillapító miatt van. - szólt közbe az orvos. - De pihenjen még egy kicsit. Később visszanézek.
Hallgattam rá, visszaaludtam.

~*~

- Készen áll? - kérdezte az orvos.
- Azt hiszem igen. - válaszoltam, majd felültem az ágyamban. A szememről a kötést az orvos lassan kezdte letekerni. Amint éreztem hogy az utolsó réteg is lekerül hezitáltam kicsit, majd óvatosan kinyitottam a szemem.
Fogalmam sem volt mi történik. Csak körvonalakat és foltokat láttam, semmi mást. A szememhez kaptam dörzsölni kezdtem és hihetetlenül fájt. Az orvos azonnal a kezemhez kapott. Sírni kezdtem, aminek hatására a könny marni kezdte a szemem. A fájdalomtól kiabálni kezdtem.
- Mi a fene történik? Most mi van? Miért nem látok? Mi ez az egééész?
- Készítsék elő a szemvizsgálót. - hallottam ahogy a doktorúr kikiabált a folyosóra. - Nyugodj meg Molly, nem lesz semmi baj. - majd megfogta a kezem. Óvatosan felálltam, majd elindultunk. Nem volt messze a vizsgáló. Alig pár percig sétáltunk. Már nem kellett se infúzió, se semmi... Mindenem teljesen épp volt, a szemem kivételével.